A csuporkafélék családjába 3000-nél is több, nagyrészt lágyszárú évelő növényt sorolunk, melyek jellemzően a Föld trópusi és szubtrópusi területeinek lakói. A növénycsalád talán legismertebb tagja a fokföldi ibolya, valamint ide tartozik a káprázatos virágairól ismert gloxínia is.
Az üzletekben kapható gloxíniák, egytől-egyik nemesített fajták, ősük a Brazíliában honos Sinningia speciosa, melyet Conrad Loddiges írt le először 1817-ben. Az alapfaj a nyirkos, sziklás lejtők lakója, ibolyakék virágai harang alakúak.
A nemesítésnek köszönhetően ma már rengetegféle színben elérhető ez a kistermetű, különleges szépségű növény, melynek fehér, piros, lila és rózsaszín árnyalatú virágai egész nyáron díszíthetik otthonunkat. Cikkünk további részében összefoglaltuk mit érdemes tudni a gloxínia gondozásáról.
A gloxínia igényei és gondozása
A gloxínia világos, de nem tűző napos, kellemesen meleg, jó légmozgású helyen fejlődik legszebben. Igényli a párás környezetet, azonban a közvetlen párásításra, vízzel való permetezésre érzékeny, a virágai megcsúnyulnak és gombabetegségek is kialakulhatnak.
A magas páratartalmat úgy biztosíthatjuk a legegyszerűbben, ha vízzel és kavicsokkal töltött tálcára állítjuk a cserepét. Tavasszal és nyáron földjét tartsuk enyhén nyirkosan, az öntözéshez lágy, szobahőmérsékletű vizet használjunk. Meghálálja, ha ebben az időszakban kéthetente tápoldatozzuk.
Virágzás után a gloxínia visszahúzódik, ami levelek elvesztésével jár, ez természetes folyamat, nem kell tőle megijedni. Távolítsuk el a száraz leveleket és hagyjuk el az öntözést. Télen 15 °C körüli helyiségben tároljuk.
Tél végén vagy kora tavasszal ültessük át friss virágföldbe és kezdjük el öntözni. Az elhalt vagy haldokló levelek eltávolításán kívül egyéb metszést nem igényel.
A gloxínia átültetése
A gloxíniát a növekedési időszakban nem szabad bolygatni, ezért az átültetést tél végén, kora tavasszal érdemes elvégeznünk. Gumóját az előzőnél kicsivel nagyobb cserépbe, valamint jó vízelvezetésű, enyhén savanyú virágföldbe, például A típusú virágföldbe ültessük el.
A gloxínia betegségei és kártevői
A gloxíniának több kártevője is ismert, emellett, a nem megfelelő tartási körülmények is problémát okozhatnak. Pajzstetvek, viaszos pajzstetvek, liszteskék és levéltetvek is megjelenhetnek rajta. A rovarölő szerekre érzékeny, ezért védekezésképp különítsük el a növényt és próbáljuk természetes megoldásokkal kezelni.
Túlságosan száraz levegőjű helyen tartva a levélszélek besodródhatnak, míg ha közvetlenül a leveleit és a virágait permetezzük vízzel, gombabetegségek alakulhatnak ki, a virágok pedig megcsúnyulnak.
A légmozgás hiányára, a túlzottan nedves, hideg környezetre érzékeny, a túlöntözés gumórothadást okozhat, az alulöntözés hatására pedig besodródhatnak a levelei.
A gloxínia szaporítása
A gloxínia levéldugványokkal valamint gumóosztással is szaporítható. A levéldugványozáshoz éles és steril ollóval vagy késsel vágjunk le leveleket és ültessük el őket nedves homokba vagy palántaföldbe.
Az ültetést követően tartsuk nedvesen a talajt, a túlöntözést kerüljük. Ideális esetben a dugványok kb. 6 hét alatt gyökeret eresztenek. A gumóosztást az átültetés során érdemes elvégezni, a növény gumóját válasszuk szét több részre és ültessük el külön cserepekbe.
Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk a gloxínia gondozásához és szaporításához. A Virágzó szobanövények rovatban más virágzó szobanövények gondozásáról is olvashatsz.
Kép forrása: Freepik
Forrás: The Spruce
