szobafikusz

Szobafikusz gondozása – Részletes útmutató

A fikusz (Ficus) növénynemzetségbe Ázsia, Amerika valamint Afrika trópusi és szubtrópusi területein őshonos növények tartoznak. A nemzetség egyik legismertebb képviselője a kertekből is jól ismert füge (Ficus carica), emellett számos közismert és népszerű szobanövény is ebbe a nemzetségbe sorolható.

A kislevelű fikusz (Ficus benjamina), a szobafikusz (Ficus elastica) és a lantlevelű fikusz (Ficus lyrata) régóta megtalálható a hazai otthonokban is. Az elmúlt években más fikusz fajok is divatba jöttek, ilyen például a serlegkocsányú fikusz (Ficus cyathistipula), valamint a Ficus microcarpa ’Ginseng’, mely a kezdő bonsai tartók számára is ideális növény.

A szobanövényként nevelt fikuszokra jellemző, hogy bár nincsenek speciális igényeik, mégis kissé kényesek. Érzékenyek a hirtelen változásokra, valamint a szélsőségekre is, emiatt sokszor fordul elő levélhullás, ha pedig ez nem lenne elég, számos kártevőjük is ismert.

A szobafikusz (Ficus elastica) nagyméretű, kerek, sötétzöld, vagy mintás, bőszerű leveleivel díszít. Nagyon dekoratív nagyméretű szobanövény, mely egy tágas nappaliban mutat igazán szépen. Cikkünk további részében összefoglaltuk, mit érdemes tudni a szobafikusz gondozásáról.

A szobafikusz igényei és gondozása

A szobafikusz elhelyezéséhez olyan világos, de nem tűző napos, kellemesen meleg helyet keressünk a lakásban, ahol nincs huzat, valamint nincs kitéve a száraz, forró levegőnek sem. Légkondicionáló és radiátor közelébe ne helyezzük.

Szereti a kellemesen párás környezetet, melyet közvetlen és közvetett párásítással biztosíthatunk a számára. Leveleit permetezzük vízzel, tartóját pedig állítsuk vízzel és kavicsokkal töltött tálcára. A megfelelő páratartalom azért is fontos, mert egyes kártevők megjelenésének kedvez a száraz környezet.

A szobafikusz rendszeres, egyenletes öntözést igényel, azonban a túlöntözést, a pangó víz kialakulását kerüljük, ősztől kezdve kevesebbet öntözzük. Meghálálja, ha a nyári hónapokban kéthetente tápoldatozzuk.

A szobafikusz átültetése

Ideális körülmények között a szobafikusz gyorsan növekszik, emiatt minden évben ültessük át kora tavasszal, míg a növény el nem éri a kívánt méretét. Az ültetéshez mindig jó vízáteresztő képességű és tápanyagokban gazdag talajt válasszunk.

Az idősebb, nagy növények átültetése nehézkes lehet, ez esetben jó megoldás, ha a felső néhány centiméteres földréteget lekaparjuk, és új virágfölddel pótoljuk.

A szobafikusz metszése

A betegségek vagy gombás fertőzések terjedésének megelőzése érdekében a metszés során távolítsuk el az elhalt ágakat és szedjük le az elhalt leveleket, ezt az év során bármikor elvégezhetjük. Mindig sterilizált, éles metszőollót használjunk és húzzunk kesztyűt a fikuszban található csepegő tejnedv miatt. Célszerű a padlót is leteríteni.

A szobafikusz alkalmas rá, hogy metszés segítségével formázzuk, erre jó időszak a késő tavasz és a kora nyár, mivel a levágott részeket a növény szaporítására is felhasználhatjuk. Először lépjünk kicsit hátrébb és tanulmányozzuk a növény alakját, hogy legyen elképzelésünk, milyen formát szeretnénk elérni.

A metszés során, mindig a nódusz felett ejtsünk vágást, ott ahol a levél a szárhoz kapcsolódik, vagy ahol egy másik szár elágazik, ez azért fontos, mert a növény innen fog kihajtani. Az ágakat kétharmadáig, feléig vágjuk vissza, arra azonban ügyeljünk, hogy ne távolítsunk el a szükségesnél több lombozatot.

A szobafikusz betegségei és kártevői

A szobafikusznál gyakori probléma, hogy a stresszre a levelek elvesztésével reagál. A stresszt számos dolog okozhatja, beleértve az alulöntözést, a túlöntözést, a túl kevés fényt, az alacsony páratartalmat, a hőmérséklet-változást, a huzatot vagy a kártevőket.

Legjellemzőbb kártevői a levéltetvek, a pajzstetvek, valamint a takácsatkák, ezek ellen a megfelelő tartási körülmények biztosításával, természetes módszerekkel (pl. szappanos vizes lemosás), valamint rovarölő szerekkel védekezhetünk.

A szobafikusz szaporítása

A szobafikusz, dugványozással szaporítható a legegyszerűbben, ehhez használhatjuk a metszés során levágott szárdarabokat is. A dugványok legalább 15 cm hosszúak legyenek, és rendelkezzenek minimum 4 nódusszal is, így nagyobb az esély a gyökeresedésre.

A dugványokon csak egy darab levelet hagyjunk meg, az alsó leveleket szedjük le, ezáltal, a dugvány energiája, nem a meglévő levelek fenntartására fordítódik majd, hanem a gyökeresedésre. A felső levelet a viaszos felével kifelé óvatosan tekerjük fel és rögzítsük gumiszalaggal, így kisebb lesz a párologtatás.

A dugványokat mártsuk gyökereztető hormonba, ezt követően ültessük el, tőzeges, homokos virágfölddel töltött cserepekbe. Gondoskodjunk támasztékról is, szúrjunk melléjük egy kis karót. A sikeres gyökeresedéshez, kellemesen meleg, világos, párás környezet szükséges, a talajt ne hagyjuk kiszáradni.

A párásításhoz húzzunk zacskót a cserepekre, ezzel az üvegházakéhoz hasonló körülményeket teremthetünk. A gyökeresedés időigényes folyamat, amikor a fiatal növények már elég fejlettek, ültessük őket külön-külön cserepekbe.

Kép forrása: Freepik

Források: The Spruce; Gardening Know How

Ha szeretnél többet megtudni a fikuszokról, olvasd el az alábbi cikkeinket is:

Kapcsolódó bejegyzések

Írd be, amit keresel és nyomd meg az Enter billentyűt a kereséshez. A visszavonáshoz nyomd meg az ESC gombot.

Vissza az elejére