A sivatagi rózsa (Adenium) a meténgfélék családjába tartozó pozsgás növény, mely Dél-Arábia, Uganda, Tanzánia és Kenya területén őshonos. A kertészetekben leggyakrabban az Adenium obesum található meg, ritkábban az Adenium swazicum is kapható.
A sivatagi rózsa az egyik legkülönlegesebb megjelenésű pozsgás növény, mely rózsaszín, halvány rózsaszín, bíbor és lila színű virágokat hoz tavasszal és nyáron. Neve valószínűleg az Arab-félszigeten lévő kikötőváros, Aden nevéből származik.
Európában a kertészeknek köszönhetően terjedt el, akik leanderbe oltották, ami szintén a meténgfélék családjának tagja. Fontos megemlíteni, hogy a növény nedve mérgező anyagokat tartalmaz, ezért amikor átültetjük vagy metsszük, mindig vegyünk fel kesztyűt.
A sivatagi rózsa kis odafigyeléssel nagyon szép dísze lehet otthonunknak. Cikkünk további részében összefoglaltuk mit érdemes tudni a gondozásáról és a szaporításáról!
A sivatagi rózsa igényei és gondozása
A sivatagi rózsa fény és melegigényes növény, melyet nyáron, szélvédett helyre a szabadba is kivihetünk. Napos, világos helyet keressünk számára, télen sötét és hűvös (15 °C körüli) helyiségben tartsuk.
A sivatagi rózsa gondozása során a legtöbb problémát a túlöntözés okozza, ezért legyünk körültekintők az öntözés során. Az áprilistól-októberig tartó időszakban tartsuk nyirkosan a földjét, novembertől-márciusig pedig csak annyira öntözzük, hogy a gyökerei életben maradjanak.
Tavasztól ősz elejéig meghálálja, ha kéthetente tápoldatozzuk, jó megoldás, ha felváltva adunk neki virág és kaktusz tápoldatot.
A sivatagi rózsa átültetése
A sivatagi rózsát elég csak akkor átültetni, ha a gyökérzete teljesen kitölti a cserepet, általában évente vagy kétévente kerül erre sor. A legalkalmasabb időpont a tél vége és a tavasz első fele, amikor a növekedés megindul.
Az ültetéshez jó vízelvezető ültetőközeget válasszunk, megfelelő erre a célra a kaktuszföld, melyhez egy kevés sódert is keverhetünk. Vegyük ki a növényt a cserepéből és finom mozdulatokkal ütögessük le a földet a gyökérzetéről.
Amennyiben sérül a gyökérzet, kezeljük gombaölő szerrel, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását. Helyezzük vissza a sivatagi rózsát a cserépbe, a gyökereket terítsük szét és töltsük fel kaktuszfölddel. Az átültetést követően egy hétig még ne öntözzük meg a növényt, és ezután is csak mértékkel öntözzük.
A sivatagi rózsa metszése
A metszés előtt fertőtlenítsük a metszőollót alkohollal vagy más fertőtlenítővel. Távolítsuk el a hidegtől károsodott hajtásokat, amint az új hajtások megjelennek. A hosszú, megnyúlt szárakat vágjuk vissza, hogy a szárnövekedés szimmetrikusan kiegyensúlyozott legyen.
Távolítsuk el azokat az ágakat, amelyek más ágakat érintenek vagy kereszteznek, ezeket közvetlenül a nódusz felett vágjuk le.
A sivatagi rózsa betegségei és kártevői
A sivatagi rózsa viszonylag ellenálló növény, a legtöbb esetben a túlöntözés jelent problémát, ugyanakkor ismert néhány kártevője is. A pajzstetvek és a takácsatkák időnként károsítják, ezek ellen alkalmazhatunk langyos vizes lemosást, rovarölő szappant vagy Neem olajat is.
A sárguló levelek és a hirtelen levélhullás gyökérrothadásra utalnak, mely a túlöntözés következménye. Először távolítsuk el a beteg leveleket, ezt követően emeljük ki a növényt a tartójából és vizsgáljuk át a gyökérzetét.
A megfeketedett, puha gyökereket éles, steril késsel vagy ollóval vágjuk le, a megmaradt gyökérzetet pedig kezeljük gombaölő szerrel. Ültessük át a sivatagi rózsát, jó vízáteresztő képességű virágföldbe és öntözzük körültekintően.
Növénybetegségek közül időnként előfordulhat lisztharmat is, mely fehér, porszerű bevonatot képez a leveleken, szárakon és a rügyeken.
A sivatagi rózsa szaporítása
A sivatagi rózsát többféle módon is szaporíthatjuk, otthoni körülmények között dugványozással, valamint magvetéssel érdemes próbálkozni, emellett oltással is szaporítható.
A dugványozáshoz steril és éles metszőollóval vágjunk le egy kb. 12-15 cm-es darabot az egyik ág csúcsáról. Hagyjuk a dugványt néhány napig száradni, ezt követően mártsuk gyökereztető hormonba és ültessük el homokkal vagy perlittel kevert virágföldbe, mely elvezeti a felesleges nedvességet.
Naponta öntözzük meg, de mindig csak mértékkel, a túlöntözést kerüljük, ne álljon a növény a vízben. A dugvány 2-6 hét alatt gyökeret ereszt, ha növekedést észlelünk, vagy ha nagyon finoman meghúzzuk és érződik, hogy tartják a gyökerei, akkor sikerrel jártunk.
A magvetésre a tavasz a legalkalmasabb időpont, a magokat a vetés előtt néhány órára vagy akár egy napra is beáztathatjuk. Töltsünk meg egy cserepet homokkal vagy perlittel kevert virágfölddel és egymástól kb. 5 cm-re vessük el a magokat, csak nagyon vékonyan takarjuk őket.
Öntözzük meg a vetést és helyezzük a cserepet meleg helyre, a későbbiekben csak akkor öntözzünk, ha a talaj már kezd kiszáradni. Jó megoldás, ha vízzel permetezzük a talajt, vagy alulról öntözünk, fontos, hogy a túlöntözést kerüljük.
A csírázási idő általában 7-10 nap, ezt követően helyezzük a cserepet napos, világos helyre. Amikor már elég fejlettek a fiatal növények ültessük szét őket.
Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk a sivatagi rózsa gondozásához. A Virágzó szobanövények rovatban más virágzó szobanövények gondozásáról is olvashatsz.
Képek forrása: Pixabay
Források: The Spruce; Halina Heitz – Szobanövények
