Az elefántláb (Nolina recurvata; Beaucarnea recurvata) Mexikó területéről származó, érdekes megjelenésű szobanövény, mely eredeti élőhelyén, akár 10 méternél is magasabb fává fejlődik. Lakásban tartva lassan növekszik, nem kell attól tartanunk, hogy kinövi az otthonunkat.
A növény törzse az évek során kiszélesedik, palackra vagy buzogányra emlékeztető formát vesz fel, ebben rengeteg nedvességet képes tárolni. A törzs csúcsán nőnek nagyon vékony és hosszú levelei, melyek látványos levélüstököt alkotnak.
Az elefántláb egy nagyon ellenálló, egyszerűen kezelhető szobanövény, az anyósnyelvhez és az agglegénypálmához hasonlóan, főként azzal tehetünk kárt benne, ha túl sokat pátyolgatjuk. Cikkünk további részében összefoglaltuk mit érdemes tudni az elefántláb gondozásáról.
Az elefántláb igényei és gondozása
Az elefántláb a napos vagy világos, kellemesen meleg helyiségek ideális szobanövénye. A téli időszakban világos, hűvös, de legalább 10 °C hőmérsékletű szobában tartsuk. Nyáron, esőtől védett helyen a szabadban is jól érzi magát.
Vízigénye alacsony, megvastagodott szára pedig nagyon sok nedvességet képes raktározni, ezért tavasztól őszig mérsékelten öntözzük. Arra nagyon figyeljünk, hogy semmi esetre se öntözzük túl, mivel ez akár a növény pusztulását is okozhatja. Télen tartsuk szinte teljesen szárazon a földjét.
Tavasztól őszig meghálálja, ha havonta tápoldatozzuk, télen hagyjuk el a tápoldatozást. Jól bírja az alacsonyabb páratartalmat is, ezért párásítással nem kell foglalkoznunk.
Az elefántláb átültetése
Az elefántláb növekedésének gyorsaságát, illetve a növény méretét befolyásolhatjuk az átültetés gyakoriságával. Ha azt szeretnénk, hogy nagyobb legyen, akkor ültessük át minden évben tavasszal, ha az a cél, hogy kisebb méretű maradjon, elég, 2-3 évente átültetni.
Az ültetéséhez kaktuszföldet keverjünk össze kis tőzeggel és ebbe ültessük el. Az elefántláb szereti, ha a cserepe szűk, ne válasszunk túlságosan nagy növénytartót.
Az elefántláb metszése
Az elefántláb nem igényel túl sok metszést, elég csak a sérült levelek csúcsát visszavágni az egészséges szövetekig. A növény időnként másodlagos hajtásokat is hozhat. Ha szeretnénk megőrizni a klasszikus faszerű megjelenést, akkor ezeket is lemetszhetjük, ha többtörzsű fát nevelnénk, akkor meghagyhatjuk őket.
Az elefántláb beltérben csak nagyon ritka esetekben virágzik, így életképes magokat nem tudunk róla gyűjteni a magról való szaporításhoz.
Az elefántláb betegségei és kártevői
Az elefántláb alapvetően nem számít érzékeny szobanövénynek, ennek ellenére időnként megtámadhatják a pajzstetvek valamint a takácsatkák. Ritka, de lehetséges betegségei közé tartozik a levélfoltosság, a szárrothadás és a bakteriális levélfoltosság. A gombás problémák és a szárrothadás leggyakoribb oka a túl sok öntözés.
Az elefántláb szaporítása
Az elefántláb szaporítása nem egyszerű feladat, magról, valamint oldalhajtásokkal szaporíthatjuk. A növény tövéből fejlődő oldalhajtásokat válasszuk le és ültessük el külön cserepekbe. A módszer nehézsége, hogy ezeken a hajtásokon nincsenek gyökerek, ezért érdemes gyökereztető hormont használni.
Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk az elefántláb gondozásához. További növényápolási tanácsaink a Növénygondozás rovatban olvashatók.
Kép forrása: Shutterstock
