A Platycerium nemzetség 17 páfrányfajt számlál, melyek közül a szarvasagancs páfrány (Platycerium bifurcatum) fordul elő leggyakrabban a kertészeti üzletek kínálatában. Ez az eredetileg Ausztrália, Peru, Madagaszkár és Új-Guinea területén őshonos, különleges külsejű fánlakó páfrány, már az 1800-as évek elején megjelent Angliában.
Levélzetét agancs formájú világoszöld, kissé szürkés árnyalatú levelek, valamint egymásra boruló meddő, kagylós levelek alkotják, melyek mélyedést képeznek. Természetes élőhelyén a kagylós levelek feladata a kapaszkodás, valamint a tápanyagtárolás.
Kis odafigyeléssel ez az érdekes szobanövény, bármely otthonnak egzotikus dísze lehet. Cikkünk további részében összefoglaltuk mit érdemes tudni a szarvasagancs páfrány sikeres gondozásához és szaporításához.
A szarvasagancs páfrány igényei és gondozása
A szarvasagancs páfrány világos vagy félárnyékos, semmi esetre sem tűző napos, kellemesen meleg és párás helyen fejlődik a legszebben. A tűző nap hatására megéghetnek a levelei.
Az átlagos szobahőmérséklet megfelelő a számára, télen valamivel hűvösebb, de legalább 16 °C hőmérsékletű helyiségben tartsuk. Öntözése többféle módon is történhet, az egyik lehetőség, hogy a növényt hetente egy alkalommal, fél órára víz alá merítjük.
A másik módszer, ha a kagylós levelek közé vizet töltünk. Az öntözővízhez az áprilistól augusztusig tartó időszakban kis töménységű tápoldatot is adhatunk. A szarvasagancs páfrány igényli a magas páratartalmat, ezt párásítással biztosíthatjuk a legegyszerűbben.
A cserépben tartott példányokat érdemes kaviccsal és vízzel töltött tálcára állítani, a függesztett növények esetében a közvetlen környezetüket permetezzük vízzel, a molyhos leveleket lehetőség szerint ne. Szintén hasznos lehet, ha a növényt eleve a lakás valamelyik párásabb helyiségében, például a fürdőszobában vagy a konyhában helyezzük el.
Gondozási feladatként a növény portalanítását lehet még megemlíteni, amelyet érdemes langyos vizes zuhanyozással végezni, ugyanis, ha portörlő ronggyal állunk neki a levelek tisztogatásának, eltávolíthatjuk a leveleket borító szép, filces bevonatot.
A szarvasagancs páfrány átültetése
A fenyőkéreghez vagy parafalaphoz erősített függesztett példányokat nem szükséges átültetni, elég, ha évente felfrissítjük komposzttal az ültetőközeget, mely nagyrészt tőzegből, mohából és komposztból, vagy egyéb szerves anyagból áll. A cserépben nevelt növényeket tőzegmohával kevert orchidea földbe ültessük, ez kellőképpen laza szerkezetű.
A szarvasagancs páfrány betegségei és kártevői
A szarvasagancs páfrány alapvetően nem számít problémás szobanövénynek, azonban fűtött, száraz levegőjű helyiségben tartva, megtámadhatják a pajzstetvek, a levéltetvek és a takácsatkák is. A növény érzékeny a rovarölő szerekre, ezért a kártevők ellen ne használjuk ezeket. Jó megoldás, ha spirituszos-szappanos oldattal beecseteljük, majd langyos vízzel lemossuk őket.
A nem megfelelő tartási körülményeket a levelek különféle elváltozásai jelzik. Túlságosan meleg helyen sárgulni kezdenek, vagy barna foltok jelennek meg rajtuk, esetleg lehullanak, tűző nap hatására pedig megperzselődhetnek.
A szarvasagancs páfrány szaporítása
A szarvasagancs páfrány az oldalhajtások leválasztásával, valamint magról szaporítható. Utóbbi otthoni körülmények között nagyon nehézkes, ezért érdemes inkább az oldalhajtások leválasztásával és elültetésével próbálkozni.
Fontos azonban megemlíteni, hogy az oldalhajtásokkal történi szaporítás sem mindig eredményes. A leválasztott darabokat ültessük el külön cserepekbe és tartsuk őket kellemesen meleg helyen, valamint biztosítsunk számukra elegendő nedvességet és párás környezetet.
Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk a szarvasagancs páfrány gondozásához. További növényápolási tanácsaink a Növénygondozás rovatban olvashatók.
Kép forrása: Pixabay
Források: The Spruce; Kertlap; Édenkert; Halina Heitz – Szobanövények
