A kontyvirágfélék családjának, Alocasia nemzetségébe többtucat rendkívül látványos növényfaj tartozik, melyek Délkelet-Ázsiában őshonosak. Különleges szépségű levéldísznövények, hatalmas méretű egyszínű, vagy mintás leveleikkel díszítenek.
A hazai kertészetek kínálatában leggyakrabban az Alocasia sanderiana található meg, melynek sötétszínű, fényes felületű, fehér erezettel mintázott levelei vannak. Az évek során számos egyéb faj is elérhetővé vált, ilyen például az Alocasia cucullata, az Alocasia calidora, az Alocasia macrorrhiza és az Alocasia zebrina is.
Az alokázia nagytermetű szobanövény, mely sok helyet, valamint meleget és párát igényel, nem véletlenül találkozhatunk vele rendszeresen a növényházakban is. Ha ezeket a körülményeket képesek vagyunk megteremteni, otthonunk izgalmas dísze lehet.
Fontos megemlíteni, hogy a növény bőrirritáló anyagokat tartalmaz, ez azonban nem kell, hogy eltántorítson bennünket a tartásától, elég, ha felveszünk egy kesztyűt az átültetése és a szaporítása során. Cikkünk további részében összefoglaltuk mit érdemes tudni az alokázia gondozásáról.
Az alokázia igényei és gondozása
A különböző alokázia fajok fényigénye igen eltérő lehet, az árnyéktól a teljes napfényig terjedhet. A hazai üzletekben leggyakrabban kapható növények számára, a nem tűző napos, világos vagy félárnyékos, egész évben 20 °C, télen is legalább 17 °C hőmérsékletű hely megfelelő.
A hidegre és a huzatra érzékeny, ne tegyük ablak, ajtó vagy légkondicionáló közelébe. Páraigényes növény, a magas páratartalmat közvetett párásítással biztosíthatjuk, ehhez állítsuk a cserepét vízzel és kavicsokkal töltött tálcára.
Tavasztól ősz végéig tartsuk nyirkosan a földjét, a túlöntözést, pangó vizet azonban kerüljük, az öntözéshez szobahőmérsékletű, lágy vizet használjunk. Télen a nyugalmi időszakban csökkentsük az öntözést. Tavasszal és nyáron kéthetente tápoldatozzuk kis töménységű tápoldattal.
Az alokázia nem igényel komolyabb metszést, elég csak az elszáradt, elhalt leveleket eltávolítani róla. Ez egy természetes folyamat, amikor új levelek jelennek meg a legidősebbek sárgulni és hervadni kezdenek. Általában egyszerre csak egy levél pusztul el, ezt a tövénél vágjuk le.
Az alokázia átültetése
Az alokáziát kétévente, tél végén ültessük át laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú talajba. A boltokban kapható A típusú virágföld megfelelő erre a célra, az átültetéshez vízelvezető lyukakkal ellátott növénytartót válasszunk. Ha szeretnénk a növényt rizómaosztással szaporítani, azt az átültetéssel egy időben tegyük.
Az alokázia betegségei és kártevői
Az alokáziának számos kártevője és betegsége is ismert. Kártevők közül a viaszos pajzstetvek, a pajzstetvek, a levéltetvek és a takácsatkák a legjellemzőbbek. Megjelenésüknek kedvez, ha száraz levegőjű helyen tartjuk a növényt, valamint, ha nem portalanítjuk rendszeresen a leveleket. A kártevők ellen bevethetjük a szappanos vizes lemosást, valamint a Neem olajat is.
Az alokázia fogékony a különböző betegségekre, beleértve a korona-, szár- és gyökérrothadást, a levélfoltosságot és a Xanthomonas-fertőzést is. Jellemző tünetek a leveleken megjelenő fekete vagy sötétbarna foltok, melyeket sárgás „szegély” vesz körül.
A betegségek kialakulását a megfelelő öntözéssel előzhetjük meg legegyszerűbben, kerüljük a túlöntözést, valamint tartsuk szárazon a levélzetet és gondoskodjunk a megfelelő légáramlásról a növény közelében.
A levelek sárgulása legtöbbször a nem megfelelő öntözésére vezethető vissza, a túlöntözés és az alulöntözés is előidőzheti. A különböző alokázia fajok fényigénye eltérő, a fényigényesebbek a kevés fény hatására sárgulni kezdhetnek.
Szintén a levelek sárga elszíneződését eredményezheti, ha a növény kinőtte a cserepét és régen ültettük át friss virágföldbe. Ha a levélzet szárad és fonnyad, az többnyire a túl sok, vagy a nagyon kevés fény következménye, emellett előidézheti a tápanyaghiány is.
Az alokázia szaporítása
Az alokáziát rizómaosztással szaporíthatjuk a legegyszerűbben, melyet az átültetéskor érdemes megtenni. Steril és éles metszőollóval válasszuk szét több darabra a rizómát és ültessük őket külön-külön cserepekbe.
A vágási felületeket az ültetés előtt érdemes faszénporral kezelni, ezzel megelőzhetjük a fertőzések kialakulását. A cserepeket helyezzük meleg helyre, a talajt pedig tartsuk nedvesen, ideális esetben néhány hét alatt meggyökeresednek a szaporított növények.
Bízunk benne, hogy sikerült néhány hasznos tanácsot adnunk az alokázia gondozásához és szaporításához. További növényápolási tanácsaink a Növénygondozás rovatban olvashatók.
Képek forrása: Freepik; Unsplash / Szerző: Severin Candrian; Unsplash / Szerző: Severin Candrian; Unsplash / Szerző: Severin Candrian
Források: The Spruce; Greener House; Halina Heitz – Szobanövények
